Coaching Camp 2014. – Open Space szösszenetek 1. – “Hogyan vagyok coach?…”


“Az általam vezetett beszélgetés három – egymással összefüggő – kérdés megválaszolásával zajlott: Hogyan vagyok coach? Hogyan nem vagyok coach? Milyen coach szeretnék lenni? A beszélgetésre meghívottak között voltak, akik nem coacholnak életvitelszerűen. Érdekes és további gondolkodást provokáló válaszok születtek:

- A „Hogyan vagyok coach? ill. Milyen coach vagyok? kérdésre szubjektív válaszokat vártunk, nem annyira az alkalmazott irányzat megnevezését vagy bemutatását, hanem a személyes jellemzőket. Voltak, akik a megszokott, pozitívnak gondolt szavakat használták, mint megértő, figyelmes, jól kérdező, mások olyan kifejezéseket is említettek, amelyeket általában negatívnak, elítélendőnek gondolunk, mint agresszív vagy éppen az ellenkezője, megfutamodó, „sales”-es vagy tanácsadós.

- A „Hogyan nem vagyok coach? Mit nem csinálok?” felsorolások általában rövidebbek voltak, és itt is voltak olyan tételek, amik arról szóltak, hogy nem csinálom, és ez jó, és olyan tételek, hogy nem csinálom, pedig kellene.

A két előzőből már adódott a harmadik válasz, min lenne jó változtatni. Az, aki alázatosabb akar lenni, és aki agresszívebb akar lenni, összenevetett, ők taníthatják egymást.

A húszperces beszélgetésben 20-25-en vettek részt. A beszélgetésben jó volt, hogy összeszedtük a saját meglévő és hiányzó jellemzőinket, így ráláthattunk arra is, hogy milyen emberek vagyunk, hiszen valószínűleg, bármilyen módszertan szerint dolgozunk, mégiscsak mi magunk vagyunk benne a coaching kapcsolatban. Arra is jó volt a beszélgetés, hogy a többiekről is kialakíthattunk képet, illetve másoktól is szerezhettünk információt, hogyan lehet még coachnak lenni.

Érdekes módon nekem sokkal kevésbé az maradt meg, hogy ki mit mondott, sokkal inkább az, hogy kiről gondolom, hogy erősebb kapcsolatban van a „kell”-lel, mint a „van”-nal, vagy éppen fordítva.” Erős Ila